Művészi hitvallás- avagy a credo:

..több, mint „saját fájdalmad, s örömed”…

Hastánc, Orientális tánc, Kelet tánca, raqs sharqi— megannyi megjelenés, és értelmezés…  életút, és annak stációi.

Ennek a műfajnak számos szintje, és megjelenési formája van. Mindenki,, valamit keres benne, ami megtetszik neki. Különböző az út,  rajta különféle állomásokkal.

Az Első szint fázisai: Közösségi tér- a Tánciskola- tánctanulás

1.     Első színpadi fellépés, lámpaláz, felelem a színpadtól, felelem a közönségtől

2.     Több fellépés, gyakorlat, színpad megszokás

3.     Csoport összetartás , közös élmények, szereplések,

4.     Közben fejlődik a testtudat, csiszolódik a tánctechnika

5.     Verseny szereplés, sikerek, kudarcok, élmények, Hastáncos események

Örömei:

Ez a tánciskolai élet kerete, a közösségi események, az első táncórák, és a mozdulatok tanulása, a repertoár megismerése.

Aki hobbinak választja, kikapcsolódásnak,  egy nőies mozgásformának itt meg is találja azt amit, keres, részese lehet fellépéseknek, művészi ihletésű projektmunkáknak, élményeknek. 

Ennek a végén is megjelenik a szépség, az esztétikum, a kifejezésmódok változatossága.

Ez az a pont amikor mar a kezedben van a repertoár, es bátran használjuk is azt. Itt van egy csomó lehetőség, játék, es fantázia.

A közösség ereje összetart- Közös hobbi.

Nehézsége, és kihívása:

A test nem engedelmeskedik, a mozdulatok nehézségei. Izoláció. Testtudat. Úrrá kell lenni a testen. Türelmetlenség. Kudarcok. Lámpaláz. Félelem. „Feladom”-érzés.

 

A második szint fázisai:  Saját táncod felfedezése- önmagad megismerése

1.     Az első szóló, szinte kezdődik elölről a folyamat, de mar sokkal gyorsabb 

2.     Szólóban magabiztosság, egyedül önmegvalósítás , saját ötletek, 

3.     Improvizáció

4.     Saját koreográfia 

5.     Improvizáció magasabb foka

6.     Kiforrott saját koreográfia 

Ennek a végén megtanulod kifejezni saját táncodat, a kreativitást esztétikumot a saját testeden látod viszont. Kipróbálod saját egyéniségedet a táncban.

Itt a művészi mérce az önkifejezési módok virtuozitása. Ebben is rengeteg öröm van. Jól ismerem ezt az örömöt. A „sikerült- érzést. ”

 Nehézsége, és Kihívása:

Egyedül vagy, a siker a saját sikered, a kudarc a saját kudarcod.  Félelem a kritikától.

Saját mérce magasra tétele. Helyes önértékelés körüli lelki vívódások. Keményen kell küzdeni a kifinomult mozdulatokért.  A külvilág (táncvilág-közönség) értékítélete erősebb, és kritikusabb.   

Önkifejezés csapdája, eltúlzott exibicionizmus, vagy a másik véglet a kishitűség. Mindkettő nehézség.

A harmadik szint fázisai:  Légy több, mint „csupán” önmagad, mint „saját fájdalmad s örömed”…

1.     Túllépni önmagadon 

2.     A tánc eszköze a tartalom kifejezésének, formanyelv, és nem öncél.

  

A tánc, mint a mozdulat művészete, a test nyelve, melyen keresztül valamit elmesélsz, valamit, ami mar túlmutat önmagadon, az a bizonyos " mágikus harmadik dolog" , ami az előadón es a nézőn túl megszületik. 

Ennek a távlatát pedig akkor látjuk meg, ha mar magát a hastáncot egy formanyelvnek tekintjük, eszköznek arra, hogy valamit megálmodj általa.

 Ekkor végtelen távlatok nyílnak, de ezeken a titkos kapukon mar tényleg csak kevesen lépnek át, ezt az utat kevesen választják. Főleg azért, mert nagy áldozatot követel. Le kell mondani a „közízlés” által biztosított „sikerről”, a „tömegek” szeretetéről.

A negyedik szint fázisai: A művészi közösség ereje

1.     Csoport összhang magasabb szintje.

2.     Tudatos együttműködés,  közös célért küzdés

3.     A  szólok es a csoportmunka összehangolása, (mindennek helye ideje tere van)

4.     Csoportkohézió erejének művészi távlatban helyezése 

Kreatív munka szólóban es csoportban, a Hastánc virtuózitásának megélése, kihasználása, és élvezete, a biztos technikai tudás használatával. Művészi térbe helyezett csoportmunka.  Együttműködés másokkal.  Közös projektek.

Nehézsége és kihívása:  

A csoport együttműködésének technikai összehangolása. A kreatív munka helyének idejének megteremtése.  Jó ötletek elsikkadnak a hétköznapok malmai között.

Ezek valójában az én életutam mérföldkövei.

Mindegyiknek fontos szerepe van.  Meg kell őket tapasztalni, mert olyanok, mint a téglák a várfalban. a

Ha hiányoznak légvárat építesz, mely még ha impozáns és tündöklő, akkor is legvár... Számtalan ilyet láttam már tündökölni .... és összedőlni is. 

Minden szintnek célja és értelme van. Az egész végig járása hosszú és sok áldozatot követel.

Mindenkinek megvan a saját útja, célja, amiért táncolni kezd. Maga választja az utat, amit be kivan járni, ameddig el kíván jutni.  En a tapasztalataimat tudom átadni, és azzal segíteni őt. 

Az en feladatom egy irányt mutatni a kezdetektől az általam választott irányba. Természetesen nem állítom, hogy ez az egyetlen létező jó irány.

Létezhetnek más irányok is. Mindenki addig tart velem, ameddig közös célt lát maga előtt. Ha ez megszűnik, akkor elköszönünk egymástól, mert ez is az élet rendje.    

A jövő fejlődési szakaszait még én sem ismerem, vízióim és inspirációim vannak. Akinek tetszik ez az irány, az sokáig velem marad.

Együtt pedig felépítjük saját, nekünk tetsző világunkat, ahol jól érezzük magunkat. .