Khallighi, Zár és az Ayoub

Kedves Dana,
Köszönöm a bejegyzésedet, és a hasznos kérdéseket.

Valójában a khallighinek és a zárnak is ayoub az alapritmusa, csak egy kicsit eltérő formában.
A kettő között a különbség, hogy a zárhoz lassabb a khallighihez gyorsabb tempót használnak... nézzük meg ezt egy kicsit közelebbről, vajon miért van ez.

A khallighi zenék alapritmusa pörgős, temperamentumos, míg a zár mélyebb, lassabb, extatikusabb...de valójában ugyanaz a ritmus, de más a hangulat és a tempó.
Ennek oka, hogy más a rendeltetése.

Mi ennek a háttere?

A khallighi szó azt jelenti "öböl-menti", vagyis a khallighi az a tánc, amit az Arab Öböl térségében néptáncként táncolnak, (ott, ahol épp nincs betiltva a tánc) ezért az ehhez használt ritmust, elnevezték a "öböl-menti" rimusnak, azaz "khallighinek". Ez a tendencia, a baladinél is megfigyelhető, vagyis a "mi táncunk", a "mi ritmusunk", a "hazai" azaz "baladi", ami egyébként lehet masmoudi kebir, masmoudi sagrir.

A khallighi női tánc, általában. De mint olyan, a tánc problémás az Arab öböl térségében, mert rendre összeütközésbe kerül a vallási irányzatokkal. A férfiak ezért elhatárolódnak tőle, hát marad a nőknek. De ne felejtsük el, hogy ebben a térségben a nők hosszú abaját, fekete fátylat viselnek, a haj megmutatása, már kihívó dolognak számít, és így a tánc megítélése ehhez igazodik. A khallgihi táncosnő kibontott haja, a zsákszerű ruha ellenére is néha átsejlő alakja hasonló kategóriába esik, mint az egyiptomi raqs sharqi táncos jóval kihívóbb kosztümje.
Az Arab Öböl térségében a szigorú wahabita iszlám az uralkodó, és ez a keményvonalas irányzat nem kedveli a táncot és a zenét, mondván, hogy elvonja az emberek figyelmét.
Ezért sokszor történtek próbálkozások a zene és tánc betiltására.
Ennek ellenére, a khallighi mint profán műfaj fennmaradt, és virágzik és a raqs sharqi része lett, mint egyik legjellegezetesebb karaktertánca.


Mi köze a zárhoz?

Ez a kérdés még érdekeseb.
Dióhéjban: a zár szertartások az arab világban számos esetben összefonódtak a szúfizmussal, és annak szertartásaival. A szúfizmus az iszlám misztikus irányzata, ami áthatja a széles néprétegeket, az úgynevezett népi iszlám része. A szúfizmus egyik jelentős szertartása az istenről való megemlékezés, a „dikr”, aminek a lényege, hogy a résztvevők extatikus állapotot érjenek el, és ebben az állapotban Isten jelenlétének közelségét érezzék. Ezáltal lelkileg megtisztulnak.
Ezt az állapotot a különféle szúfi rendek különféle szertartásokkal érik el. Ezek közül az egyik leggyakoribb a tánc, vagy a dob hangjának extatikus rimusai révén elért extázis.
A „táncoló derviseket” az egész világon ismerik, ők az anatóliai mehlevi rend tagjai. Az ő „táncukból”, dikr szertartásukból alakult ki a ma turistacsalogató „tanoura-tánc”, azaz devis tánc.
Az Egyiptomban népszerű dervisrendek ezekhez a szertartásokhoz gyakran használták a dobokat, főleg a duffot, amelyen az átható extatikus hatású ayoub ritmust ütötték.
Az ayoub extázisba vitte az Isten közelségét, a megtisztulást kereső híveket.
A zár, alapvetően női „szelleműző szertartás”, vagyis ha valakit megszállt egy dzsinn, a „megszállottat” isten közelébe kellett emelni, és ezáltal megtisztult.
És mi lett volna erre alkalmasabb, mint az ayoub.
A haj lóbálása, alapvetően az extatikus állapot megélése, és a megtisztulás forrása.
A zár szertartás szinte minden esetben, egy őrjöngő megszállott vergődésével indul, aki kiadja magából a dühét, (vagyis az őt megszállt szellem mozgatja őt), majd a szertartás végével a szellem távozik, és a megszállott megtisztul, és megnyugvást talál.
Ezért a zár apavetően nem tánc, sőt sokszor nem is szép.

Ezek a szertartások az arab világ minden részén jelen vannak. Zár leggyakoribb helye Észak-Afrika, a Magreb, Egyiptom, és néhány Fekete-Afrikai térség, de itt már átszíneződik egyéb elemekkel.

Miért más a khallighi, és miért pont ayoub

Az Arab öbölben a szúfizmus a modern iszlamista fundamentalista irányzatok előretörésével nagyon visszaszorult.
Ennek oka, hogy a fundamentalista irányzatok feltűnésükkor elsősorban a szúfikat támadták, ellenük léptek fel. A fő vádpont az volt, hogy a szúfik eltértek az iszlám eredeti alapjaitól és roszz irányba viszik az embereket. A szúfi szertartásokat a fundamentalisták kezdettől támadtak. Ugyanez igaz volt a dikrekre, a zenére és a táncra. A fundamentalista irányzatok az Arab Öbölben máig is a legerősebbek. Ezért itt a zárt, és szúfizmust és az ezekhez hasonló népi iszlámhoz köthető szertartásokat írmagjában akarták elfojtani. Ez alapvetően sikerült is.
Ezért a szertartásos jelleget ezekből a megnyilvánulásokból ki kellett venni.

A prófán táncnak, mint kicsit elítélendő, időszakonként változó intenzitással üldözendő dolgoknak meghagyták a létjogosultságát, de ez is térségenként változik. Ezt viszont, mint a vallástól távol álló dolgot, még tűrték, viszont nem tűrtek semmilyen extatikus, vagy szakrális jelleget. A khallighi és az ayoub szigorúan profán dolog. Ennek következtében az ayoub felgyorsul, elveszti extatikus jellegét, a kahllgihi lépései letisztulnak, és az egész karaktertánccá finomul.

Ez nem jelenti azt, hogy egy-egy khallighiben ne jelenhetne meg a hajrázás „őrjöngő” színezete, de ez már inkább a táncos önkifejezésén múlik,előadásmód és művészi szabadság.

Egy kis kultúrtörténet: Mi a Zár?

1.az a szerkezet, amellyel az ajtókat csukva tartjuk :))

2.fekete afrikai eredetű, a népi iszlámmal keveredett a "szellem űző" szertartás.
A szellem kultusz az afrikai hiedelmekben központi szerepet kap. A népi iszlám hiedelem világában a sivatagot szellemek népesítik be. Ezek a szellemek a dzsinnek, gúlok, és ifritek. Ezek a szellemek megszállhatják az embereket. A szellemeket elűzni nem lehet, csakis kiengesztelni, hogy térjen vissza a sivatagba.
A különféle szellemeket, különféle szertartások útján lehet kiengesztelni.
Az egyik ilyen szertartás a zár.
Zár szertartások túlnyomó részt nők vesznek részt. A férfiak nagy közösségi eseménye a pénteki ima. Oda a nők ritkábban mennek. (nincsenek eltiltva, de a mecset egy elkülönített részén imádkoznak)
A női közösségi esemény a zár. A férfiak egy jó része, bár közvetlenül nem pártolja a felesége záron való részvételét, nem is tiltja meg neki, hiszen ez egy közösségi esemény, amire az asszonynak is igénye van.
Tiltani nem tiltja, de nem is támogatja. Zár általában csütörtök este van, bár ez táj egységenként változhat.
A népi iszlám másik óriási közösségszervező eleme a szúfi rendek, és szertartások. A zár sokszor, sok elemében keveredik a szúfi szertartásokkal.
Mivel a zár alapvetően a szellem kultuszhoz kötődő szertartás, sokszor egy szúfi szent (said) segítségét kéri a megszálló szellem kiengesztelésében, legyen a szent akár élő, akár már holt.
A zár szertartások tipikus kelléke a dob, ritmusa az ayoub.
A zár alapvetően nem tánc, hanem feszültség oldó, energialevelzető szertartás.
Elemeit, ritmusát, energetikáját viszont használhatjuk a táncokban.

Itt a húsvét, hát kell néhány nyúl

Itt egy nyúszi

és itt is egy.